Itália- ahová az álmok vezetnek és ahol az álmok születnek

Vendégcikkünk az Olaszmamma oldalán. A „Napsütötte Toszkána” című film, és az alapjául szolgáló Frances Mayes azonos című regénye hatására sokakban megfogalmazódott a vágy egy toszkán élet után. Talán nem csak a filmben csodásan felújított villa, hanem az olaszok irigylésre méltó életszemlélete tette sokak számára ennyire vonzóvá ezt a lenyűgöző olasz régiót. Toszkána ciprusokkal szegélyezett kanyargós utcái, idilli falvai, a világörökség részeit képező városai, kulturális kincsei és a természettel harmóniában élő lakói nem költői túlzások, és nem is az írói képzelet túlszárnyalásai. A mi történetünket azonban egy másik film ihlette, így bizton állíthatjuk, hogy egy budapesti művészmozi termében is születhetnek olasz álmok, melyek egy életen át elkísérnek.

1999-ben, az ezredforduló előtti hónapokban járunk, „Latin vér” mozijeggyel a kezünkben. Amikor leültünk a Bem mozi termében nem is sejtettük, hogy Leonardo Pieraccioni megrendezi a mi életünket is és onnantól kezdve „latin vér” fog csörgedezni az ereinkben. Ez a film hozta el számunkra az igaz szerelmet, amit nem is aznap, hanem csak hónapokkal később fedeztünk fel. A film az első beszélgetéseink közös témája és az első közös álmunk alapja lett. Az első olaszországi utunk során bejártuk a „Latin vér” forgatási helyszíneit, szó szerint beültünk a kedvenc filmünk bárjába. Soha nem volt olyan finom még a kávénk, mint azon az édes nyári napon Stia főterén.