Toszkána gazdag történelme több ezer évre nyúlik vissza. A táj dombjai, városai és falvai az etruszk civilizáció bölcsőjéből emelkedtek ki, és az idők során számos nagyhatalom hagyta rajta kézjegyét. Most végigkalauzolunk azokon a korszakokon, amelyek Toszkánát azzá tették, ami: Olaszország egyik legmeghatározóbb kulturális és történelmi régiójává.

Az etruszkok nyomában

A rómaiak Tusci vagy Etrusci néven emlegették a mai toszkánok őseit. Az etruszk civilizáció i. e. VII. században érte el virágkorát, kifinomult kultúrájuk, magas szintű kézművességük és fejlett társadalmi struktúrájuk messze földön híressé tette őket.

A városállamok széttagoltsága azonban hátrányt jelentett: Volterra, Arezzo és más központok nem tudtak egységként fellépni Róma ellen. Az etruszk kultúra végül a római hódítás áldozatává vált. A Via Aurelia és a Via Cassia római utak máig meghatározzák Toszkána úthálózatát.

Longobárd uralom és újjászületés

A Nyugatrómai Birodalom bukása után Toszkána évszázadokra idegen uralom alá került. A keleti gótok és a bizánciak harcai után a longobárdok vették át az uralmat, amellyel kezdetét vette a tartomány újjászületése.

Ebben az időszakban Lucca vált a legfontosabb hatalmi központtá, miközben Pisa kereskedelmi kikötőként egyre nagyobb befolyásra tett szert.

A városállamok felemelkedése

A karoling uralkodók idején várkastélyok és templomok emelkedtek a vidék védelmére. A templomépítési láz nemes versengéssé alakult, és előkészítette a városállamok – az ún. comune-k – létrejöttét. Firenze, Pisa, Siena, Lucca és Arezzo hamarosan egymással rivalizáló központokká váltak, saját kormányzattal, hadsereggel és kereskedelemmel.

A Medici-korszak és a reneszánsz

A XIII. században még Pisa volt a térség vezető hatalma, de 1284-es veresége Genova ellen megpecsételte sorsát. Ezzel egy időben Firenze felemelkedése megállíthatatlanná vált.

A XIV–XV. században a Medici-család került hatalomra. Cosimo il Vecchio és Lorenzo il Magnifico politikai zsenialitása és mecénási tevékenysége révén Firenze a reneszánsz bölcsője lett. E korszakban virágzott a művészet, az irodalom és a tudomány – olyan nevek fémjelzik, mint Galilei, Dante, Michelangelo vagy Brunelleschi.

A toszkán nagyhercegség évszázadai

A Medici-dinasztia után Toszkánát előbb a spanyol Bourbonok, majd a Lotharingiai-ház irányította. Pietro Leopoldo, aki 1765-ben került trónra, a modern Toszkána megalapítója volt: reformjaival fellendítette a mezőgazdaságot, újraszervezte a közigazgatást, és a kézművességet is virágzásnak indította.

A Napóleon-kor és az egység

A napóleoni háborúk alatt Toszkána határai is módosultak, de végül 1815-ben a bécsi kongresszus visszaállította a régiót a Lotharingiai-ház fennhatósága alá. II. Leopold uralkodása alatt bevezetésre került egy új alkotmányos rend, azonban a szabadságharcok és politikai feszültségek végül száműzetésbe küldték a nagyherceget.

1860-ban népszavazással Toszkána csatlakozott a Szárd Királysághoz, és Firenze egy ideig Olaszország fővárosává vált.

Modern idők: pusztulás és újjászületés

A II. világháború súlyos veszteségeket hozott: Firenzét bombázások érték, több híd megsemmisült, és pótolhatatlan műkincsek vesztek el. 1966-ban az Arno folyó áradása újabb katasztrófát okozott: az Uffizi képtár és az egész városközpont víz alá került.

Az ezt követő évtizedek azonban már a kulturális és turisztikai felemelkedés időszakát hozták el. Ma Toszkána nemcsak Olaszország, hanem az egész világ egyik legkeresettebb kulturális úti célja.

Fedezd fel Toszkána különleges világát még több cikkünkben is:
Toszkana történelmi tájai és rejtett gyöngyszemei – További olvasnivalók itt

Képek: Toscaneria

Forrás: Costanza Poli, Toscana